Kádár Melinda vagyok, három gyermek édesanyja.
Egyszer volt egy nagyon emlékezetes éjszakám a szülészeten, amikor egy kismama megkért, vegyek részt a szülésén. Sajnos nem tudtam csak és kizárólag vele foglalkozni, mert megsokasodtak a teendőim, lévén, hogy éjszakába nyúló lett a szülés, az ügyeletes szülésznő olyan mélyen aludt, hogy nem tudtam felébreszteni, az orvosi csapat a műtőben volt, egy sűrgösségi esettel foglalkoztak, a kapunál pedig fogadnom kellett egy vajúdót, akit a mentő hozott be. Egy ideig rohangáltam a folyóson, tanácstalanul, és miután sokadjára csengettek a kapunál, jól letolt a mentős, hogy mit képzelek, itt a kapuban fog szülni a kismama, akkor muszáj volt nagyon határozottan felébreszteni a szülésznőt. Ez idő alatt szegény kismamám magára volt hagyva, de hozzá siettem, és azt mondta, szóljak az orvosnak, úgy érzi nyomni kell. Rohanás az orvosért, szerencsére véget ért a műtét, be a szülőszobába és nemsokára meglett a kisbaba.
